Theodore Dreiser : Amerikai tragédia

Nagyon jó állapotban.

Kis magyar és a Nagy Amerikai tragédia
avagy a párválasztás balfogásai
Volt egy udvarlóm. (persze több volt, de ez komolynak tűnt
Imádott. Ismerik azt az imádatot, amely már fáraszt?
Egyébként istenien tudott hallgatni. Volt úgy , hogy csatlakozott baráti társaságunkhoz, és eljött velünk Jugoszláviába.
Azt, hogy jelen van, csak enyhe kuncogásokból, igen, nem- ekből konstatáltuk. Aztán a gát átszakadt, no nem verbálisan, hangosságban. Úgy esett, hogy egy késő délután kirándultunk Omisba.
A társaság alaposan megrészegült, a mézes fügebor alapos elemzésétől. Apám egy fa takarásából, időnként előugrott, és szigorúan csak a csinos hölgyek fenekébe csípett…, elnézően, bocsánatkérően. Nem maradt el a hatás : az én gavallérom, felszabadultan és harsányan röhögött!
Idillünkbe aztán egy őszi nap csapott be a ménkű. Lemenetem Balatonfüredre, szerettem az elhagyatott partot, amikor a turisták hazahúztak. Viszont fáztam, és elhatároztam, hogy délután hazamegyek.
Az állomáson, amikor befutott a vonat, ahogy körülnéztem balról egy barna, jobbról egy vörös fiatalember készülődött felszállni. (Mint utóbb kiderült a bal oldali egy tihanyi halbiológus volt, Istenem, milyen szép pár lehettünk volna!) szóval én középen fel, a srácok szélről és mindkettő megindult felém, de a jobboldali győzött. Lihegve odaért hozzám, és megkérdezte, hogy felteheti-e a táskámat a csomagtartóra. Én lakonikus rövidséggel közöltem: Nem! Előbb kiveszem belőle a könyvemet, amit olvasni szeretnék hazáig.
Bár így tettem volna, ehelyett szóba elegyedtem a jó svádájú sráccal, akinek be nem állt a szája Pestig. Aztán találkozgattunk, míg végül karácsony előtt kijelentette, hogy ha nem szilveszterezek vele konyec raszkaz.
No de ott volt az én hallgatag barátom, akivel még mindig együtt jártam, bár igyekeztem lazítani a kapcsolaton.
Fölballagtam a várba, a koleszba. Az én szerelmem csak nézett a nagy zöld szemeivel és majdnem elbőgte magát,… hogy vége.
Eljött szilveszter napja és családom tagjai azzal keltettek, hogy nem tudnak kenyérért lemenni, mert hallgatag barátom, a kásás hóesésben le, s föl alá sétál a ház előtt. Órákig tartott a néma tüntetés. Végül feladta.
Így hát a família megmenekült az éhhaláltól, mert hogy az akkori félig még falusi divat szerint, egy bödön tele volt lesütött hússal, de hát magába ez az étel nem igen élvezhető. No meg, reggelizni is nehéz kenyér nélkül. (Lehet, de nem érdemes…)
Este jött az új fiú, és vitt bulizni. Kirittyentettem magam, és indultunk a tett színhelyére. A lakásban, a buli helyszínén senki sem volt…
Jó kis buli, vagy inkább gyanús?
Visszaballagtunk hozzánk, és lesütött húst ettünk kenyérrel… de az is lehet, hogy valami egyéb körettel, amit anyám dobott össze.
Szóval ez gikszer lehetett volna az első intő jel, hogy ne bízzak ebbe az új fiúba, de én nehéz hódítási hadjárat után hozzá mentem feleségül…
A szívem később is mindig összefacsarodott, ha az én imádómra gondoltam. Volt okom rá.
19
Dreiser, Theodore: Amerikai tragédia
Őszintén szólva, nagyon sok könyvre emlékszem, hogy ez jó volt, de teljes részletességgel már nem emlékszem rá. Ennek a könyvnek a kapcsán, az a jelenet maradt meg bennem, ami a tavon játszódik le, s amitől a tragédia, tragédiává vált.
Néha kicsit utána is olvasok a könyveknek. Szóval Szerb Antal úgy véli, hogy ugyan az Amerikai tragédia világsiker: „egyetlen hibája, hogy Dreiser olyan rosszul ír, amilyen rosszul talán még soha jó író nem írt” Puff neki. Én nem vettem észre, merthogy a cselekmény lenyűgözött, erre határozottan emlékszem. Ilyenek a szubjektív vélemények.
Mit ír Hamvas Béla: „Dreisernél minden amerikai: a stílus, az ember, a világszemlélet, a felépítés, a metafizika. Aki nem volt Chicagóban, vagy New Yorkban, nem tudja, mi az a lenyűgöző, idegsorvasztó zúgás, ami Dreiser regényeiből árad: - az amerikai városok moraja ez, gépek, gyárak, emeletes vasutak, gépkocsik, autobuszok, liftek monoton és komor szimfóniájának kegyetlen, észvesztő ritmusa. Pedig Theodore Dreiser nem amerikai. Magáról írt könyvében (A Book about Myself) elmondja, hogy szülei Rajna melléki németek voltak, apja vakbuzgó katolikus, anyja csupaszív, érzelmes asszony. A múlt század hatvanas éveiben vándoroltak ki és Indianában (Terre Haute) telepedtek meg. Itt született Theodore Dreiser 1871-ben.

Nézzük inkább a cselekményt.
A főszereplő Clyde Griffiths sorsában és egyéniségében megjelenik az amerikai életéhség. Clyde acélkemény önzés. Nyomorult szegény szülők gyermeke, hatéves koráig az utcán vallásos dalokat énekel. Szüleinek egyedüli életbölcsességük az, hogy a világot megvetik. Clyde-t az ellenkező ösztön hajtja. Szállóba kerül. Inas. Megismeri a pénz, a fényűzés, a jó ételek és italok ízét. Sok a nő. Eszik, iszik, és mindig éhesebb és szomjasabb lesz.
Huszonkét éves korában a villamosszékbe kerül. Mohóságában mindent le akar nyelni, ami eléje akad. Állást, pénzt, gyönyört, asszonyt, kényelmet. Gyilkol - persze, hogy gyilkol. Egészen természetes. Egy kobra nem lehet lelkiismeretlenebb.”
Eddig az idézet. Kegyetlen ítélet.
Nem tudok mit hozzáfűzni. A jó bornak nem kell cégér.

A könyv adatlapja
	Cím:	Amerikai tragédia
	Szerző(k):	Theodore Dreiser
	Kiadási adatok:	Bp. : Magyar Helikon, 1971
	Kategória:	Szépirodalom - Próza
	Értékelés:	Őrületes!
	Ár:	900 Ft