Szántó Tibor szerkesztésében : A Jordánszky-kódex

Ami a Jordánszky-kódex kapcsán eszembe jutott.

Tudniuk kell, hogy amit a honlapomon találnak, azok sajnos nem mind az én könyveim.
Egyrészt, nyögdíjas lettem, tehát ez a tőkém, illetve ha volnának olyan kedvesek többet vásárolni, és nemcsak az ajánlókat olvasgatni, akkor a bevételt egyrészt vissza tudnám forgatni, másrészt a könyveket is olcsóbban tudnám adni.
A könyvet bizományba vettem át, ez az eladónak is jobb, mert akkor többet tudok fizetni érte.

Így akadt a kezembe a Jordánszky-Kódex. Akár hiszik, akár nem, egy könyvtárosnak nincs ideje olvasni. Most volt rá időm, hogy óvatosan kibontsam a dobozból, rögtön megcsapott a könyv bőrkötésének és magának a könyvnek az illata…
Barna bőr, rajta rézveretek, különösen a sarkain, hogy ne sérüljön. Föllapoztam és elkezdtem silabizálni a szöveget: Meg lehet érteni!

A kalligrafikus szöveg láttán három dolog jutott eszembe.
- Micsoda, évekig tartó munka egy- egy könyv kézzel való megrajzolása!
- A másik, hogy magam elé képzeltem a kolostori könyvtárakat. A szerzetesek gyertya, vagy mécses fényénél: állva olvastak, és nem ritkán egy-egy kódex a pulthoz volt láncolva, mert a könyvnek az ő tárgyi birtoklása, valami nagy-nagy gyönyörűséggel tudja eltölteni az embert, és úgy látszik ez alól a „szent emberek” sem voltak kivételek. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa…
Ez a divat ma sem ment ki a szokásból. Engedjék meg, hogy elmeséljem életem ma már „legviccesebbnek” tűnő könyvlopását. Már a gyarapításért felelős munkakörben tevékenykedtem, mikor kémeim, azaz az olvasószolgálatos kollégák jelezték, hogy eltűnt a 3 kötetes Pedagógiai Lexikon. Nosza, antikváriumok böngészése, megrendelés, a könyv újra a helyén. Ez idáig rendben is lett volna, ha fél év múlva nem jelenik meg ennek a nyomorult lexikonnak az vadonatúj, átdolgozott, bővített kiadása. Megvettem, feldolgoztuk, és kicseréltük a kézikönyvtárban a régit az újra. Nem telt el két hét, amikor ismét jelentkeztek az „éber” kollégák, eltűnt az új kiadás, de helyette visszahozták a régit!
Eleddig nem voltam túl jó véleménnyel a pedagógusokról, de ez javított a renoméjukon…
Ezt a cseles találékonyságot, nem lehet összehasonlítani azzal, amikor pl. a diákok lopnak…
Kettő az utcán, kettő a könyvtárban. Egy leköti a tájékoztató kolléga figyelmét, a másik pedig látótávolságon kívül dobálja ki az ablakon, a keze ügyébe eső könyveket.
De hagyjuk, az olvasók csak azt nem értik, hogy nem a könyvtártól lopnak, hanem egymástól…
- A harmadik dolog ami eszembe jutott a kódexről, hogy talán sokan nem is tudják, hogy mi dicsekedhetünk egyedül az egyetlen nőként ismert kódex másoló apácával. A neve Ráskai Lea.
Előkelő származású, művelt, latinul is tudó domonkosrendi szerzetesnő volt. A Margit-szigeti domonkos kolostorban élt a 16. sz. első felében. 1510-1522 között öt kódexet másolt. Ezek: Szent Margit élete, Példák Könyve, Cornides-kódex, Domonkos-kódex, Horvát-kódex. Kéziratainak nyelve közel áll a mai nyelvhez.
Legendáink (a XI—XIII. századokban) eleve latin nyelvűek. Árpád-házi Szent Margit legendája (IV. Béla király 1271-ben elhunyt lányáról) latin nyelven már 1300 táján szövődött, erről az elsők között készült magyar nyelvű fordítás az apácák körében már a XIV. században; a szöveget 1510 körül Ráskai Lea apáca jegyezte be kézzel írott könyvébe a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten
A Margit legenda története nagyon érdekes, tudniillik valószínűleg már a 14. század elején, tehát az Anjou-korban lefordították, legalábbis részben magyarra. Ezt a fordítást vette elő Ráskai Lea és újra magyarította. Hát a 14. századi magyar nyelv a 16. században, ha nem is érthetetlen, tehát nagyon távoli volt már. Az nem maradt ránk. Ő azonban átírta. És egy új fordítást közölt.
Ráskai Lea, kimagasló műveltsége folytán bizonyára annak a régi főnemesi családnak sarja volt, amely Ráska községről kapta a nevét, s amelynek tagjai már II. Endre alatt, azután a 16. század végéig udvari és országos főtisztségeket viseltek.
A nemesi családok által támogatott scriptóriumban nyugodtan szentelhette életét a másoló munkának, az ezzel foglalkozókat akkoriban "soror"-nak nevezték. A kolostor könyvtárosa volt, valószínűleg a 1510-1527 között. Erre a Bandellus, a rendi generális által küldött regulakötet előzék- és hátlapján lévő, tőle származó bejegyzésekből következtethetünk. Titkári teendőket is ellátott, ugyanis találtak egy általa, Bocskay Ilona nevében írott levelet (Elena priorissza). Társaival párhuzamosan több kódexen is dolgozott, előfordultak megbízásos munkák is. Feltehetően 1529-ben a zárda kiürítésekor törökök elől elmenekült, s ekkor gondoskodott a becses könyvekről, melyek így fennmaradhattak.
Ráskai Lea , gyakorlatilag azért kedves számomra, mert amikor elkezdtük a könyvtári állományt és adminisztrációt digitalizálni, szóvá tettem, hogy miért vezetünk kézzel írott címleltárkönyvet??? , úgy körmölünk mint az a grafomániás (bocs) apáca a Nyulak szigetén. (Egyébként a Szabó Ervin Könyvtárban már jó 15 éve beszüntették ezt a semmire sem használható gyönyörűséget és könyvtáros bosszantót) Hiába érveltem magyaráztam, a kollégáim értetlenkedve néztek. Nos én most elárulok egy trükköt, hogy kell a kollégákat eggyőzni. Mindenkit meghallgatunk, aztán saját belátásunk szerint, mint főnök döntünk.
Beírtam a címleltárkönyvbe: Lezárva. Aláírás, pöcsét, dátum. Több apelláta nem volt.
Tehát, most már, hogy így jól kiírtam magam térjünk vissza eredeti témánkhoz: A Jordánszky –kódexhez. Magyar nyelvű bibliafordítás a XVI. Század elejéről.
Szinte teljes, eredeti épségben maradt ránk. Néhány levél azonban sajnálatosan elveszett, s a hiányt természetesen a hasonmás kiadásban sem pótolhatjuk, nem is jelölhetjük. Kiadványunk egyszersmind teljesebb az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött kódexnél, mivel itt eredeti helyére illesztettük azt a két levelet, melyet az Országos Széchenyi Könyvtárban őriznek.
A kiadvány két részből áll. Egyrészt az eredeti kódex hasonmás kiadása, másrészt annak nyomtatott betűs változata.
Remélem a könyv értő kezekbe kerül, aki méltán gyönyörködik ebben a ránk maradt szépséges könyvben és nemcsak a polcra teszi, de olvasgatni is próbálja. Időnként ugyan hasonlít a keresztrejtvényfejtéshez, de annál sokkalta vonzóbb! (kisvandor)

A könyv adatlapja
	Cím:	A Jordánszky-kódex
	Alcím:	Magyar nyelvű bibliafordítás a XVI. Század elejéről. [1516-1519}
	Szerző(k):	Szántó Tibor szerkesztésében
	Kiadási adatok:	Bp. : Helikon, 1984
	Kategória:	Ismeretterjesztő - Profik
	Értékelés:	Ritkaság
	Ár:	9500 Ft