García Lorca, Federico : Cigányrománcok

Torreádorsirató
Anno, volt a Szabó Ervin Könyvtárnak egy amatőr színjátszó köre. Sokan própálgattuk itt szárnyainkat. Az együttes vezetője: Márai Groschmidt Botond Előd volt. (Szegény barátom már meghalt, de örök emléket kaptam tőle: a kisvándor becenevet) Szóval különböző műsor összeállításokat csináltunk, Lenin centenáriumtól kezdve a kutyafüléig. Sőt: beneveztünk a Ki-Mit-Tudra is! Botond, máig megmagyarázhatatlan okból a ;Siratóének Ignacio Sáncez Mejías torreádor fölött; című verset választotta, és átdolgozta görögös kórusra, hogy mindenki szerepet kaphasson benne. Nem kétséges, hogy nem a tehetségem, hanem Botond irántam érzett vonzódása következtében, én lettem a fő siratóasszony. Szépen betanultuk és jártunk vele szerepelni. Egyszer, (itt már megint kihagy az emlékezet,) vagy az Egyetemi színpadon (fájó, hogy ma már nincs), vagy a Pinceszínházban léptünk föl. Igen ám, de se egy spanyol siratóénekhez, sem egy görög kórushoz nem illet az én szódásüveg vastagságú óriási szemüvegem, így hát parancsra levettem. A színpaddal nem sikerült közelebbi ismeretséget kötni, nagyjából tudtuk, hogy hol megyünk be, és hol távozunk. Elkezdődött a produkció, társaim a háttérben mondták a magukét, míg én középen keseregetem. A rendezői instrukció az volt, hogy a vers vége felé, amikor már egyedül csak, és mondom a magamét, menjek lassan előre a nézőtér felé. Szívbe markolóan sirattam Ignaciot, amikor rájöttem, hogy a talpam alatt már alig van a színpadi deszkákból, fél cipőtalppal a levegőben lógok, (ez egy Jugoszláviában vásárolt cipő volt, kb 15 cm-es sarokkal, így hát inkább a sarkaimon billegtem.) Iszonyú pánik fogott el, elképzeltem azt a tragikomédiát, hogy a főhős egyszer csak eltűnik, némi csöndes káromkodások és nagy puffanás közepette a mélyben, a zenekari árokba. Végre lement a függöny, és Botond rohant felém, ahogy a sziluettjéből kivettem. (Rettenetesen vékony, magas fiú volt.) A nyakamba ugrott és őszintén, szinte üvöltve a gyönyörtől közölte, hogy kisvándor!!! ezt hogy csináltad? Ilyen tragikusan, ilyen nagy átéléssel még sosem halottuk ezt tőled! - Tragikusan, tragikusan, te hülye, majdnem beleestem a zenekari árokba!!!!... dörögtem, és a szemüvegemet követeltem, más nemigen érdekelt ezután a kalandból.


Federico Garcia Lorca Összes művei
Ez az én egyik bibliám. Már a szerző neve is csupa muzsika. Most május van, odakint minden harsogóan zöld és egyre ez jár a fejemben: zöld szeretlek, zöld imádlak, zöld szél, zöldbeborult ágak... Persze a fordító se akárki: Nagy László, és a vers címe : Alvajáró románc, a Cigányrománcok közül való. (Valamikor külön kötetben is megjelent.) Nekünk is vannak bőven balladáink, amikre büszkék lehetünk, de én úgy érzem azt a sűrű tragédiát, amit Garcia Lorca egy-egy versébe tömörít, nem lehet utánozni. Minden ballada egy kis történet, és valami fantasztikus képi világa van!
Az előbb említett vers így folytatódik:
Bárka ring a tenger fodrán,
Ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
Árnyék borul derekára
Zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Itt már érezzük, hogy valami nem stimmel…
A vers folytatódik és mire rájön az ember, hogy mi is történt valójában, mintha egy tömör drámát olvasna, vissza-visszatér egy-egy sorhoz, közben gyönyörű, szinte abszurd sorok :
Imbolyognak bádog-lámpák,
Borítják a tetőt lázba
Fölsebzi a hajnal bőrét
Üvegdobok roppanása...
Milyen kár, hogy a nálunk bemutatott drámáit, a mai nemzedék, Psota Irén főszereplésével már nem láthatja soha. Vannak élmények, amelyek csak az adott korban élt embereknek adatnak meg. Garcia Lorca nemcsak balladákat, drámákat írt, rengeteg verse van, de szinte mindegyikből sugárzik valami tragikus előérzet. Spanyol fasiszták lőtték le 1936-ban.
És talán még egy idézet, hogy saját szavaival búcsúzzam tőle (de nem a verseitől!)
Soká születik párja ; tán sohse jön a világra
ily andalúz, ily tiszta, kalandokban ily gazdag.
Elcsukló szavaimmal siratlak délceg fenség,
s a gyászos szél örökké reszket az olajfák közt...
Tudom, hogy verseket főleg ifjúkorában olvas az ember, de tegyenek néha kivételt! Köszönöm.

A könyv adatlapja
	Cím:	Cigányrománcok
	Szerző(k):	García Lorca, Federico
	Kiadási adatok:	Bp.: Magyar Helikon, 1976
	Kategória:	vers, dráma
	Értékelés:	Őrületes!
	Ár:	980 Ft